Van az a pont, amikor már pontosan tudod, mi zavar. Azt is tudod, mit kellene csinálni. Fejben már ezerszer végigmentél rajta. Aztán telnek a napok, és valahogy még mindig ugyanott vagy.
Van az a pont, amikor már pontosan tudod, mi zavar.
Azt is tudod, mit kellene csinálni.
Fejben már ezerszer végigmentél rajta.
- „Többet kellene pihennem.”
- „Ezt már rég le kellett volna zárnom.”
- „Nemet kellene mondanom.”
- „Most már tényleg változtatok.”
Aztán telnek a napok, és valahogy még mindig ugyanott vagy.
Egyszer beszélgettem valakivel, aki elképesztően jól el tudta mondani a saját problémáját.
Tényleg mindent tudott róla.
- Miért alakult így.
- Miért zavarja.
- Mit kellene másképp csinálnia.
- Mitől fél.
- Mi lenne az ideális megoldás.
Hallgattam egy darabig, aztán megkérdeztem:
„Te ezt hányszor gondoltad már végig?”
Nevetett.
Azt mondta: „Szerintem százszor.”
És valahogy ott lett érdekes az egész.
Mert tényleg előfordul, hogy már mindent végiggondoltunk. Oda-vissza. Többször is.
Még egy kör gondolkodástól nem biztos, hogy bármi új történik.
Néha egyszerűen beleakadunk a saját fejünkbe.
Én is ismerem ezt.
Az ember gondolkodik, elemez, mérlegel, újra meg újra lefuttatja ugyanazt a beszélgetést, döntést, helyzetet. Közben úgy érzi, foglalkozik vele.
Csak éppen semmi nem mozdul.
Ilyenkor jól jöhet egy kis kizökkentés.
Először kimondani, mi van.
Őszintén.
Aztán egy kicsit békén hagyni az egészet.
Megállni. Pihenni. Lejjebb venni a zajt.
És utána újra ránézni.
Sokszor meglepő, hogy ami előtte hatalmas gubancnak tűnt, később már sokkal egyszerűbbnek látszik.
Vagy egyszer csak világos lesz egy mondat.
Egy döntés.
Egy következő lépés.
És utána újra ránézni.
Sokszor meglepő, hogy ami előtte hatalmas gubancnak tűnt, később már sokkal egyszerűbbnek látszik.
Vagy egyszer csak világos lesz egy mondat.
Egy döntés.
Egy következő lépés.
Ennél a beszélgetésnél is valami ilyesmi történt.
Nem lett egyik pillanatról a másikra minden könnyű, és az élete sem rendeződött át varázsütésre. Viszont a végére már egészen máshonnan nézett rá ugyanarra a helyzetre.
A sok „mi lenne, ha…”, „de mi van akkor, ha…” és „ezt még át kell gondolnom” közül egyszer csak kiemelkedett az, ami igazán fontos volt neki.
És onnantól már volt mibe kapaszkodni.
A következő alkalommal pedig már nem ugyanazt a problémát hozta vissza.
Azt mesélte, hogy megtette azt a lépést, amit addig hetek óta kerülgetett.
Nem volt nagy, látványos fordulat.
Csak végre történt valami.
És szerintem sokszor pont ez számít.
Hogy ne még egy kört fussunk ugyanott, hanem történjen egy apró elmozdulás.
Valami, ami után már nem teljesen ugyanott állsz, ahol előtte.
Ha magadra ismertél ebben, a Crazy Reset pont ilyen helyzetekre való: egy kis kizökkentés, egy kis csend, aztán egy új ránézés arra, amin már túl régóta pörögsz.